Phoenix Stúdió - Eszközeink, tudásunk - Hellinger-féle családállítás

Az 1925-ben született Bert Hellinger hosszú, tapasztalatokban gazdag életutat tudhat magáénak, s ez a rendkívüli személyiség mindezt megosztja az emberiséggel. Bert Hellinger ma az egyik leghatékonyabb pszichoterápia kialakítója, mely egyre nagyobb teret hódít napjainkban.

Teológiát, filozófiát és pedagógiát tanult, majd katolikus misszionáriusként Dél-Afrikában, a zulu négerek között iskolát vezetett. Így alkalma lehetett, az ősi családi rendek megismerésére, melyet később - miután visszatért Európába és tanulmányozta a pszihoanalitikus, a tranzakció-analízis, a primérterápia, a csoportdinamika módszereit - integrált, és így kialakitotta saját munkamódszerét, a családfelállítást, ami egyre népszerűbb mind a szakemberek, mind a kliensek körében. Szinte nincs a „lelki támogatás"-nak olyan területe, ahol ne alkalmaznák: pszichoterápiában, pszicho-szomatikában, szervezeti tanácsadásban, nevelési tanácsadásban, a rákterápia utókezelésében.

Bert Hellinger terápiájának sikere annak is köszönhető, hogy módszere a terápiák között olyan területtel foglalkozik, olyan területet fed le, amellyel eddig egyetlen másiknak sem sikerült megbirkózni.

„Bert Hellinger gondolkodásmódja áthidal minden ideológiát, fölöttük áll, a létezés központjára figyel, ahová már- vagy még nincsenek szavaink." (Pálmai Dezső)

Bert Hellinger már több mint 20 éve tanítja módszerét, azóta folyamatosan dolgozik, és a tapasztalatait folyamatosan átadja. Közben a fejlődést, a változást „megengedte magának" így ma már sokat változott a módszere a kezdetekhez képest.

Bert Hellinger felfigyelt arra, hogy testi-lelki bajaink kialakulását nem lehet csak a saját életünk eseményei alapján megérteni. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna a kibővített családunk tagjainak sorsával. Mintha lenne egy közös családi lélek, egy olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a kiterjesztett családhoz, az ún. klánhoz tartozik, függetlenül attól, hogy tudunk-e a létezéséről, vagy nem. Ez a mező, a tagokból összeállt új egész, mint minden rendszer, több mint részeinek összege, és megvannak a saját működési mechanizmusai. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik be az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud.

Hellinger a nyolcvanas évek második felében kezdte el módszerének kidolgozását. A pszichoanalízis, a hipnózis, a tranzakció-analízis és a családterápia módszereit saját eseteinek alapos tanulmányozásával és megfigyeléseivel ötvözve túllépett a hagyományos nyugati pszichológia megszokott fogalmi keretein, és új módszerével rövid időn belül igen látványos sikereket ért el. A kilencvenes években, Németországban, 2000-től pedig világszerte futótűzként terjedt el a szisztemikus-fenomenologikus rendszerterápia, közismertebb nevén a családfelállítás nevű módszer, amit Magyarországon Dr. Angster Mária honosított meg.

A szisztemikus-fenomenologikus családterápia, röviden a "családfelállítás" a családi lélek-mezőnek a "megkérdezése". A módszer a külföldi és a hazai tapasztalatok szerint rendkívül erőteljes, pontos és hatékony. Egyrészt új fényben láttatja az életünket nehezítő bajokat, betegségeket, kudarcokat, másrészt lehetővé teszi, hogy ezeket a terheket, nagy katarzisokat okozó csoportos és egyéni foglalkozásokon mintegy letegyük. A módszer hatékonyságát azok a pozitív változások igazolják, amelyek az eddigi foglalkozások résztvevőinek életében - sokszor azonnal - következtek be.

Hellinger módszere megfigyeléseken alapul, ám ennek a mezőnek a létezését Rupert Sheldrake angol biológus és filozófus számos, a nyugati tudomány kritériumainak megfelelő kísérlettel bizonyította (ő morfogenetikus mezőknek nevezi az összetartozó élőlények közötti láthatatlan hálót).

A megfigyelések szerint a családi lélekben / mezőben szigorú törvények uralkodnak, melyek, ha megsérülnek, generációkon keresztül negatív hatással vannak a család tagjaira.

Ezek:

Az odatartozás joga: a kiterjesztett család (a klán) minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ez a jog azonban sokszor sérül: van, hogy valakit ténylegesen kitagadnak, vagy hogy ne fájjon az emléke pl. egy korán meghalt kisgyereknek, igyekeznek elfelejteni, úgy tesznek, mintha az illető soha nem is létezett volna. A gyerek energetikai lenyomata ott van a mezőben, csak a viselkedés szintjén van vákuum a helyén. Különös jelenség az elvesztett ikerpár esete: az újabb vizsgálatok szerint minden 12. terhesség ikerterhességnek indul, ám az egyik iker egy pontnál nem fejlődik tovább. Nyomtalanul felszívódik. Ám annak az egynek a lelkében ott van az elveszett ikertestvér lenyomata, és akár egy életen át tudattalanul keresi őt. Az odatartozás jogát tagadjuk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy a "nagypapa szívinfarktusban" halt meg, holott öngyilkos lett, mert ezzel a sorsát tagadtuk meg, vagy X nagybácsi a család fekete báránya lett, ezért mintegy töröltük a családi köztudatból.

A hely törvénye: minden egyes családtag kizárólag "a saját helyén" élhet jó életet. (Vesd össze a puzzle játék alapgondolatával: akkor teljes a kép, ha minden darabkája megvan és mindegyik darab, a helyén van.

Rendnek kell lenni az őseink és utódaink felé egyaránt, azaz függőleges irányban. Aki előbb született, előbb került a rendszerbe. Az ember a szülőjétől kapja az életet. A szülő a Nagy, a gyerek a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülőjével egy szinten lévőnek éli meg saját magát (pl.: aktívan beleavatkozik a szülők kapcsolatába, pártot fog és tanácsot ad), vagy a szülőjénél is nagyobbként él - (pl.: megadom neked apám, amit annak idején nem kaptál meg a nagyszüleimtől), - élményszinten egy vagy két generációs létrafokkal feljebb ugrik a saját helyénél. Így nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné és stresszessé válik. Élményében hiányzik a gyerek-lét, amit majd nagy valószínűséggel a párkapcsolatában fog megpróbálni pótolni.

Rend van vízszintes irányban is: az azonos létrafokokon állók között van első, második, harmadik, sokadik, aszerint, hogy ki hányadikként érkezett a rendszerbe: első, második, sokadik gyerek, első, második, sokadik fontos kapcsolat az ember felnőtt életében. Ha elveszik az őt megillető helyet, azt a rendszer "jóváteszi". (Lásd Jákob, Ézsau vagy a Buddenbrock ház történetét). A párkapcsolatok viszont csak az egyenrangúság alapján működhetnek. Ha valamelyik fél szülőt játszik vagy keres a másikban, többet ad, mint kap vagy fordítva, stb., vagyis bármilyen módon megsérül a felek egyenlősége, a kapcsolatot ez megterheli és megnehezíti.

A kiegyenlítődés törvénye, mely szerint egy tudattalan csoport-lelkiismeret működik a családi lélekben: ha valakivel valami életbevágóan rossz történik (ilyen "rossz" az is, ha valaki nem kapja meg az őt megillető helyet és tiszteletet, ld. fentebb), akkor másvalaki, rendszerint egy egy-két generációval később született gyerek ugyanúgy él, érez és viselkedik, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. Mintha őt közösítették volna ki, mintha ő vesztette volna el szüleit, szerelmét, gyerekét, mintha őt érte volna valamilyen sorscsapás. Mintha azt mondta volna a lelkében:

"Kedves szülőm, nagyszülőm, rokonom, inkább én viszem helyetted ezt a nehéz sorsot, mint Te." "Ha menned kellett, akkor követlek - a halálba, a rossz sorsba, a betegségbe." "Átveszem Tőled a nehéz érzelmeidet, hogy ezzel is segítsek Neked."

Ha ezen törvények ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran az derül ki, hogy a családunkban megsérült a rend, (egy magasabb szinten működő szeretet rendje: a család-szeretet), a három törvény valamelyike, és a rendszer, a családi lélek megkezdi a kiegyenlítő (jóvá-tevő) mozgásokat, azaz működésbe lép a rendszer-lelkiismeret. Ezek a fogadalmak, mint mondtuk, nem tudatosak, ám annál erősebben irányítják az egyén életét.

A laikus számára első olvasásra hihetetlennek tűnő módszer eddig számos terápia-rezisztens esetben hozott gyors és látványos javulást. A módszer annyira új, hogy egy éve készült el Németországban az első leközölt számszerű eredmény-vizsgálat, mely szerint a családfelállítást követő évben a megkérdezettek 78%-ának életében markáns pozitív változás állt be, 14 %-uknak pedig javult az állapota. Megszűntek az addig, a saját élettörténet alapján érthetetlen depressziók, teljesítménybeli és kapcsolati kudarcsorozatok, öngyilkossági hajlamok, és amennyiben még nem alakult ki gyógyíthatatlan megfordíthatatlan változás, a testi betegségek is javultak.

Nézzünk néhány példát, milyen esetekben valószínű, hogy beindul a rendszer-lelkiismeret, és pl. egy gyerek megpróbálja "jóvátenni" azt a rosszat, ami a felmenőjét érte:

- ha valaki nem tudott megszületni, vagy megszületett, de viszonylag hamar meghalt - ha valakit nagy, életbevágó sorscsapások és veszteségek értek - ha valaki nagy bűnt követett el, és vezekelnie kellene - ha valakit ténylegesen kitagadtak vagy mintegy "töröltek" a családi köztudatból -

Kik tartoznak a klánba, a családi lélekbe? A testvéreink, gyerekeink, a szülők és a testvéreik, a nagyszülők és a testvéreik, esetenként a dédszülők, és a szülők és nagyszülők házassága előtti fontos kapcsolatok. Ez az ember- ill. lélekcsoport az, akinek sorsa, úgy látszik, össze van kötve egymással, akár tudnak róla a tagok, akár nem.

Minden és mindenki egy... Mindannyian össze vagyunk kötve. - Sokat halljuk mostanában ezt a vízöntő korában. Ám hogy a "mindenki" egy részével, a családunkkal egyek vagyunk, azt ha eddig homályosan érezhettük is, most Bert Hellinger családfelállítás néven ismert módszerével közvetlenül is megtapasztalhatjuk. És ha megtapasztaltuk, és letettük a magunkra vállalt idegen sorsokat, érzelmeket, akkor attól kezdve a kezünkbe vehetjük a saját életünket, a saját vállalt sorsunkat. Az életünket, ami szüleinken, nagyszüleinken, dédszüleinken keresztül érkezett el hozzánk, és a saját sorsunkat, amit MI alkothatunk meg úgy, hogy legyen belőle valami nagyon jó. Így világossá válik majd mindenki számára, hogy tehetünk valamit a saját boldogságunkért, a családunk boldogságáért, az országunk boldogságáért, az egész emberiség boldogságáért.

(Dr. Angster Mária összegzésének felhasználásával)